szupermanci

Hetek óta készültem kozmetikushoz, csak lévén nincs segítségem, nehezen kivitelezhető mostanában. Viszont a babysitter-keresés eddigi eredménye, hogy Kata már másodszor vigyázott ma Mancira. Bár igaz, távol még nem voltam tőlük, de gondoltam, semmi gond nem lehet, hiszen Manci sikongatott, mikor meglátta Katát. Repült is át a kezemből Őhozzá.

Csodálatos, gondoltam, "szia szívem, megy Anya kozmetikushoz"-mondattal távoztam otthonról. 20 perc múlva megérkeztem szépítésem helyszínére, éppen kifújtam magam, amikor csörgött telefonom. Kata próbálta túlkiabálni Mancim üvöltését a telefonban, mivel az én kicsi lányom hisztérius rohamot kapott, miután kitettem otthonról a lábamról, s ilyenkor... igazat megvallva, még Anya sem nagyon tud megoldást arra, hogy lenyugodjon. Sok türelem, s végső esetben egy kis cici segít...csakhogy én 20 perc távolságban voltam.

Nagyjából 10 perc alatt voltam otthon, amikor az én kis malacom teljes ájultságban, csatakos hajjal, nagyon-nagyon hüppögve kapaszkodott a babysitter nyakába.

A szívem szakadt meg, annyira kétségbeesett Mancika, hogy anyája  elment kozmetikushoz. Azt hiszem, ideje elmagyaráznom, hogy mitől is marad szép és üde ember lányának arca... :)

Anna Margit, azaz Szupermanci, vagy Cicamaci, de néha kis Zsarnok, esetleg Szarzsák ma meglepett minket egy emlékezetes tízórai élménnyel... s ezzel Anyát blogírásra késztette. Persze, tehettem volna ezt már korábban is, de ami késett, az most jön el.

Mostantól tehát megörökítem Kismanó jellemfejlődésének, mozgékony mindennapjainak kisebb-nagyobb csínjeit, örömteli és bosszantó pillanatait. A korábban történtekről pedig utólag próbálok visszaemlékezés-forma írásokat adni.

Tízórai szilvaevés

Ma szilva volt tízóraira, anyuék hozták, otthoni, bio, finom. Manci ezt a fajtát még nem kóstolta, de nem szokott gondot okozni egy-egy új íz, tehát bátran adtam neki. Vagyis csak adtam volna, ha kisasszony a délelőtti alvás kábultságában nem úgy gondolta volna, hogy Ő bizony egyedül, kicsi kanalával akarja enni a lédús, ragacsos szilvát. Mindezt azért gondolta így, mert pár napja próbálgatom a kanállal megismertetni, ételbe belenyúlni, szájba beletenni... azaz az önálló étkezés útjára terelni. S mivel ez játék, hát ezt szereti! Ám ezzel egyedül van, túl sok energiát, empátiát és utólagos takarítás-időt jelent ez nekem, tehát ritkán engedem.

S bizony itt komoly ütközéspont támadt... sikitozós hiszti, etetőszékből kiugrálás, csapkodás, hangoskodás... S ekkor Apa tökéletes dramaturgiai érzékkel megjelent, szilvára tátotta száját, s megevett egy kanállal hangos nyammogással.

Mit csinált Annamanó? Hisztinek vége, Apát nézzük mérhetetlen sanda tekintettel, szemünk sarkából pislogva, a következő üzenettel: Ne merd megenni a szilvámat!!!

Ezt követően természetesen szájtátás, szilvafalás, nyammogás, s teljes boldogság. Apa több szilvát ma már nem ehetett a tálból.